2012. június 16., szombat

Csak te


ha megtalállak,

csak magamban talállak,

s ha hiányzol,

belőlem hiányzol,

mint a vér.


Elkísér

mindenhová a lépted.

S hogy az Istent arra kérted,

megragadott engem is.


Csak téged susognak

a fák,

csak neked zúgják

a hegyek a kövek

görgő áramát…


Csak neked ad a

hajnal

bíbor-glóriát

hímzett szavakkal,

s csak neked írok én is,

ha tényleg írni kell.


Balladányi hossz nem elég,

sem az összes zsoltár -

hogy elmondjam -

mit mondjam…

szelekbe szórjam

szédelgő szavaim

széttépett dallamát!

A szavak nem elég…


Mögénk fekszenek az évek,

mint a rét…

már ismerlek magamban,

ha nevetsz,

s ha sírsz…

akkor kövek tömörülnek

csikorgó csontjaim közé.

Ne sírj!

Még álmodni sem merek

nélküled.


Hatházi Áron


Nincsenek megjegyzések: