2012. június 10., vasárnap

Arcul csapott holnapok

Hűlő tüzek mellett figyelem a csendet

hulló csillagok - kívánok lehetetlent

ezer és egy éj meséjét olvastam már

hiába, végén is csak üres szoba várt

írtam még a millióhoz néhány száz sort

rajzoltam fehér felhőbe szürke bodort

engedtem, hogy szél túrjon bele hajamba

csókot leheljen mezítelen nyakamba


de eszmélek


arcul csapott holnapokból osztozkodnak az esték,

mint megannyi vérrel színezett üvegbe zárt festék

elenyésző gondolat keltette árnyék hullám

ront lelkem falának, vennék levegőt, ha tudnám

te vársz odafönn tajték fölött tükröződés

retinámba mart arc, sosemvolt nevetés

mi végre várlak?

Nekem fordított hátad

nem szól, nem int,

nem kacsint

felém csak a csend...

Varázsigéket cipelek

szám szélén vigyázva

a gyászra

meg ne törjem

tükörben ragadt énem.

Villanó fény a reggel ha tekint

álmos arcod belém, s csak legyint

a kéz, megint egy nap

letudni, hogy ha majd

eljön az este, nehéz ülepét

lerakja közénk

és fáradtan újra

görbe arcomba

bámulod

ráncos homlokod

és simíthassam...

üveges tekintet mögül

rád vetül

ezüstnitrát

csillogást

varázsolok őszülő hajadba

fénnyel túrva

hullámot az egységes felületre

míg meg nem unod

és arcul nem csapod a holnapot!

Esték! Osszatok szét!

Minden napra egy kicsikét

belőlem... neked...


Brada Ági


Nincsenek megjegyzések: