2012. június 16., szombat

Álmaidba rejtőzöm veled

Szemed megtört fényén át

könnyed buborékjában

reped szét a csupasz magány.

Sűrű ködben úszik

felettünk a kékcsend,

a hold fényszilánkjába kapaszkodva

együtt zuhanunk az éjbe.

A pillanat gyönyöre

keringőzve tépi fel

a benn rekedt hangokat,

az est félhomályában

testemben vetkezed le önmagad.


Meztelen szavaid ölembe bújnak,

hangommal ringatlak...

s mint az éj lebbenő árnyéka

az alvó nagyvilágra,

úgy hull testemre ölelő tested,

szád suttogva áldoz ajkamon…

arcomhoz feszül sóhajod,

szemembe hasít öröm-fényed.


tekintetedbe tekerőzve óvlak,

magamba rejtve hiszlek,

s mint fáradtan lebegő pillangó,

a hajnal bíbor pillája alatt

álmaidba rejtőzöm veled…


Szilágyi Hajnalka


4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon szép, már a címe is idevonzott. Örömmel olvastalak. Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Örülök, hogy ezek a versek megérintenek, Zsu! :) E vers szerzője egyik nagy kedvencem! :)

hifimiki írta...

Drága DANÁM!

Köszönöm szépen ezt a csodát Hajnitól.
El is viszem magamhoz!

Baráti szeretettel ülellek érte!

Vörös liliom írta...

Örülök, hogy magaddal vitted, Miki, mert az értéket mindig meg kell osztani a világgal.

Viszont ölellek! :)