A nyárfák búsan zokognak a parkban,
fagyott sóhajuk utánad oson,
nevedet mormogják halkan, nagyon halkan,
mégis kiáltásként zúg át a városon.
Hol vagy? Hallod, hogy pereg
a hajnali harmat e kiáltásba fúltan?
Nézd, ahogy lelkem zuhatagja remeg,
Te lábnyom marta utam, te gyönyörű Múltam!
Ne fájjon, hogy voltál, én sem bántam meg,
hogy talpamat sebezte sok éles rög,
hogy kín-csípte, kopár életem felett
a te keserédes szavad dübörög.
Mindaz, mit adtál, szent volt és áldott,
égő emléke annyi régi fénynek,
szemed szűrőjén szűrtem a világot,
s most új sebek jönnek, kínok, remények.
De nem jönnének, ha nem lettél volna,
ha nem mutatod meg a helyes irányt,
most hallgasd a fákat, hogyan zokognak,
fájó zokogás ez, de Életbe ránt.
10 megjegyzés:
Egyetlen ember is képes fejetetejére fordítani a világot, hogy a belőle kihulló szépséget lábunk elé tegye.
S ha a világot a lábunk elé teszik, már minden adott az igazi érzés megismeréséhez és megőrzéséhez.
Gyönyörű a versed drága Dana!
Lélekbehatoló gondolatokkal van tele.
Szeretettel ölellek.
Magdi
Ötödszörre olvasva
sem ér fel véle
semmi szó -
Itt megbukik
minden próbálkozó...
Szeretettel - Miki
Szívmezőink szép emlékeink nyomán virágoznak szüntelenül, Drága Magdi, hiszen, ha múltunk vitorlája nem szelné át újra meg újra gondolataink folyóját, nem volna erőnk és hitünk jelenünkhöz.
Köszönöm, hogy itt hagytad halk lélekóhajod! :)
Ölellek őszinte szeretettel: Dana
Köszönöm, Kedves Miki, hogy ötször is visszatértél, szavaim melegével, és egy szív-fakadta mosollyal igyekszem meghálálni minden egyes jöttödet! :)
Szeretettel: Dana
"Ha nem hiszed el hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol belefulladsz,
Pedig ott van a másik part..."
"...ha nem lettél volna,
ha nem mutatod meg a helyes irányt,
most hallgasd a fákat, hogyan zokognak,
fájó zokogás ez, de Életbe ránt."
Kedves Daniela, az élet mindig az újrakezdésről, az újbóli próbálkozásról szól, mindig abban a reményben, hogy most majd sikerül... és persze, hogy így lesz !
Mint ahogy a virágok is újra és újra kinyílnak, ha eljön a tavasz.
Köszönöm, hogy mély értelmű, csodás versedben elgyönyörködhettem. Csodaszép !
Szeretettel: -aK-
Ha múltunk sosem volt homályba merülne, Kedves Barátom, mosolyunkban sosem pislákolna az a fény, mely leghűbb útitársunk volt egykoron.
Köszönöm a biztatást, és a hitet, melyekből otthont építettél a reménynek!:)
Szeretettel: Daniela
Múltunk kövein lépkedünk
ami szép volt megmarad nekünk
még ha el is buktunk párszor
de az Élet hív ne csüggedj
Múltunk megtanít hogy higgyünk
a jelenben s a jövőben
ott ragyog lelkünkben
el nem hagy sohasem!
Baráti szeretettel: Miki
Drága Dana!
"...de Életbe ránt." Itt a lényeg, ahová visszasodortak soraid. A múlt, ha kegyetlen is néha, a miénk, a jövővel együtt. :)Ha van kivel megosztani, akkor méginkább érdemes.
Belevesztem soraidba, mint céltalan szellő a fák közé.
Ölellek, pipacs :)
Tökéletesen igazad van, Kedves Miki, ami szép volt, szent-csendű békeként őrizzük szívünk mélyén, amíg csak élünk.
Szeretettel köszönöm, hogy itt voltál: Dana
Örök időkig ölelünk keblünkhöz emlékeinket, Drága Pipacs, visszük őket a jelenen át, a jövőben, akarva, akaratlanul, ahogy a tél viszi magával az ősz hervadás ízét.
Köszönöm jöttödet, szirmot bontó gondolataidat!
Szeretettel ölellek: Dana
Megjegyzés küldése