2011. október 30., vasárnap

Emlékek könyve

Bolyongok százévnyi mesében

elveszett régi ösvényem,

kacatok, emlékek között

kutatok, hordom, szétrakom

mint aki folyvást költözött

batyujában a fájdalom…


fényében utolsó gyertyámnak

nem jössz és nem várlak.

Nagy könyvnek fogtunk, emlékszel?

Jön még majd sok holnap

hogy soha nem mész el,

folytassuk, ezt mondtad…


metsző fényű hajnalon

rám vigyorog a tegnapom,

üszkös betűk meséiben

kalandozom, a szürke múlt

emlékeit talán hiszem

s ha fényük bármi’ megfakult,


vágyra vágy, és kínra kín

életem pergő lapjain,

sorsversek sárguló sora

bánat áztatta oldalon

bár öröme, kínja ostoba.

döntöttem, végig olvasom.


Hepp Béla


Nincsenek megjegyzések: