2011. június 4., szombat

Szívem, átkozott!

Ma ránk omlik újra az árnyak ájult hossza

egy faág buzgón, ismerősen bólong

és ahogy az ág a járdát ostorozza,

úgy lüktet felette a sárguló lomb.


Egy ideig figyelünk még minden rebbenésre,

fülünket még sértik az ideszűrő hangok,

de ahogy olvadunk a lopott ölelésbe,

úgy némulnak el a zengő harangok.


Itt vagy, valódi, s nem holmi köd-kép

megérinthetlek... a sírás fojtogat,

imát mormolva megköszönöm még,

hogy szemedben láthatom az édes kínokat.


Végre úgy ölelsz, hogy nem nézel körül,

nem félsz, hogy meglát minket a világ,

csókra éhes ajkad most ízemnek örül,

s én tiedtől nyílok, akár egy virág.


Míg hevesen szeretsz, szívem énekel

a mámor poharából gyönyörrel kínálsz,

elfogadom, most az sem érdekel,

hogy szeretsz-e, vagy csak megkívánsz…


...majd karórádat nézed... a valóság kénje

mérget ont belém, lelkem égre lázad,

szememnek hirtelen kifakul a fénye,

s mélyemben tombolnak a tébolyok és lázak.


Lopott szerelmünk pokol-tűzzel hint

e meddő kínhoz képes, a többi szinte semmi

de szívem, átkozott, törvényt nem tekint

Érted kíván folyton kínhalálba menni.



10 megjegyzés:

Névtelen írta...

E sok szép gondolat tán nem festett paróka,
Érezni, minden sora való, s nem képzelet köde,
Így merengve, lélekben utazunk a múltba,
S mégiscsak azt várjuk: új szerelem jön-e ?

Kedves Daniela, aki az ehhez hasonló mély érzéseket nem élte még át életében, nem is tudja, mit veszített.

Szerintem legalább is.

Jó érzés, hogy van valaki, aki tudója annak, hogyan kell leírni azt, amit ugyan átéltünk már életünkben, de megfogalmazni képtelenek vagyunk... na ez az igazi költészet !

Köszönöm, hogy fejet hajthattam a költészet templomában.

Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Kedves Barátom, a szív szavai szinte megfoghatatlanok... én mégis, ez alkalommal voltam olyan bátor, és vad áradatának borzongató folyamába merültem lélekben, hogy részegítő ízét versformában örökítsem meg, és ily módon továbbadhassam azt a világnak.
Hálásan köszönöm az érző, értő gondolataid!

Szeretettel: Daniela

Magdi írta...

Minden lélek muzsikának
szépen szól a hangja,
de csak addig halljuk szépnek,
míg nem vágyunk egy másik
tisztább dallamhangra...

Drága Dana!
Az érzés parázslik, lángol és hamvad. A szerelem szépsége viszont örök.
Gyönyörű versed mélyen lelkembe vésődött.
Köszönöm ezt a szépséget is.
Szeretettel ölellek.Magdi

Vörös liliom írta...

Drága Magdi, meggyőződésem, hogy életünk során, csupán egyetlen egyszer jár minket át az a bizonyosság, miszerint a legszebb, a számunkra legértékesebb hangforrásra leltünk, és annak féltő szívdobbanását hagyjuk, hogy lelkünkig lopódzon, majd befészkelje magát mélyünkben örökkön-örökre.

Köszönöm az itthagyott bölcs szavaid, melyek most harmatként ajkamig csordultak.

Végtelen szeretettel ölellek: Dana

hifimiki írta...

Minden hangod
Minden szavad
Arcod könnytől nedves
Szíved lelked
Tébolyok lázak
űznek tovább
míg véget nem ér
e lázadás
A szerelem mindent megér
ha tudod hogy
Rád talál...

Végtelen baráti szeretettel:
Miki

shadow írta...

Kedves Daniela!

Ismét nem tudtam csalódni, ahogy sosem tudtam még, nemhiába várom szombatról szombatra a "találkozást". Mindig új arcodat mutatod meg nekünk a láthatatlanságból, mindig egy új kockát lelkedből, múltadból, jelenedből. Gyönyörű, ismét.

Szép estét kívánok!

Vörös liliom írta...

Látod, Miki? A lét így cipeli mindennap pőre lelkét...

Köszönöm, hogy itt voltál!

Baráti szeretettel: Daniela

Névtelen írta...

Tökéletes lángok,
alkalmatlan kifejezésmód
a szó...

M

Vörös liliom írta...

Drága Shadow, elérkezettnek látom az időt arra, hogy már ne csak az életem örömét, vagy keserét örökítsem rímekbe szedett pillanatképeimben, hanem szárnyalni engedjem gondolataimat, hogy azok belebújhassanak mások szemében kihűlt dermedésébe, kifosztott koldus szívekbe, vagy éppenséggel csókok lángszirmaiba, melyek forró testet borítanak be éppen...

Köszönöm, hogy „találkozásaink” során, magadba iszod rezdüléseim finom cseppjeit!



Lélekcsendes délutánt kívánok!

Vörös liliom írta...

Kedves M., olykor égig feszülő gyönyörívet rajzolunk a világ felett...talán akad még, ki szépséget fedez fel benne.

Köszönöm a szép jelzőt, mellyel a versemet illetted.

Szeretettel: Daniela