2011. június 10., péntek

Szép emlékek

Szép emlékeket idéz fel az a régi kis ház,

Hol egymástól tanultuk meg, mi a szerelem.

S kapuján a rozsdás lakat őrzi még a zárat,

Ahogy az elkopott kulcs is néhány rejtjelem.


Még itt lépdelsz velem jelen perceimben,

Mert a szél zúgása elhozza gondolataid,

S hiába múlik felettem konokul az idő,

Hozzád járó tudatom csak rólad álmodik.


Még elszorul torkom, ha néha arra járok

És a kert növényzetét, elszáradni látom,

Mert úgy érzem, minden mi valaha éltetett,

Ott suhan el előttem illó lepkeszárnyon.


Futnék utána, de már nem érem szárnyait,

Csak sejtelmes árnyékként kísérti a szemem,

S ahogy lassan messze repül pillangó alakja,

Úgy ejt könnycseppeket meghasadó szívem.



Kun Magdolna



1 megjegyzés:

hifimiki írta...

Drága Dana!
Köszönöm, hogy elhoztad Magdi gyönyörű költeményét! Mindig elbűvöl egyedi varázsa, szavainak, mondatainak csodája!

Végtelen baráti szeretettel ölellek:
Miki