2011. június 4., szombat


retinámra

simultak a képek,

amiket

egyetlen villanással

égetett belém

közelséged


ahogy átnyúltál

a „nem lehet”-eken,

hogy mégis

megtörténjen…


érzem, ahogy mélyülsz

bennem



Moha



4 megjegyzés:

Magdi írta...

Két szívdobbanás
egy ütemmé válása,
maga az égi csoda.

Gyönyörű gondolataid, oly szívesen olvasom, drága Moha!
Szeretettel ölellek.Magdi

hifimiki írta...

Két szív
egymásra talál
a szívdobanás
ritmussá válik
a Szerelem halk
zenéje utolér
s nem hagy már
soha el
A tűz ég
kiolthatatlanul...

Végtelen baráti szeretettel:
Miki

Névtelen írta...

Majd ha a mélység
feneketlenné válik
akkor odaérsz

M

Márta írta...

Szép!