2011. június 11., szombat

Tudod arra gondoltam, hogy az ember keres, egész életében keres valamit, talán mindenki ugyanazt keresi, csak mindenki máshol, mindenki máshogy keresi, hogy végre otthonra találjon a világban, hogy ne legyen benne idegen, az egyik ember halálra dolgozza magát ezért, a másik mindenfélét gyűjtöget, olyan is van, aki mesés tájakra utazik, van, ki jótékonykodik, pártfogolja az elesetteket, olyan is, aki családot alapít, más Istenéhez imádkozik, sokan, sokfelé keresgélnek, van, aki hazára, van, aki a házára esküszik, de bárki, bármerre kutathat, neki csak térkép marad a táj, míg nem talál egy szívre, egy befogadó szívre, egy embernek való puha fészekre, amelyikben megpihenhet, ahol a végső otthona lehet.


.kaktusz



1 megjegyzés:

hifimiki írta...

Keresgélhetsz bármerre,
otthonra csak a szívben
lelhetsz
ott megtalálod boldogságod
ha szerelmed feléd
nyújtja kezét
s utad végre révbe ér...

Drága Dana!
Köszönöm, hogy elhoztad .kaktusz elgondolkodtató eszmefuttatását!

Végtelen baráti szeretettel ölellek:
Miki