2011. június 17., péntek

Lesz-e vajon újabb?

Négy éve gyásztól rengettek e falak

mély csönd honolt itt, elhagyatott setét

kínomat kisírták a botladozó szavak,

és igazukra senki sem vetette szemét.


De ahogy telt az idő, úgy hevült fel szívem,

rímekbe véstem a dalt, mely benne zeng,

s ahányszor elillant a sorsba vetetett hitem,

itt sírtam ki magam, míg helyreállt a rend.


S míg hangot adtam az esztelen vágyásnak

lépteket halottam... járt itt valaki,

szép arcot képzelt e gyönyörű fájásnak,

mely vágyott álmaimból a valót hozta ki.


Majd újra jött... és árnyékként követte

vajúdó kínom távozó tüzét,

s én várni kezdtem, míg e szövetre

szép szóruhákban lelkem hintem szét.


Mint levél a szélbe lába elé repül

könnyekig ható, sok lírai szépség

s mivel életem itt van mindenestül,

lesz-e vajon újabb gyönyörű négy év?



12 megjegyzés:

Málna írta...

érintős vers...
és lesz..mert hinni kell!:)

Névtelen írta...

Árva kis levél
Győzhetetlen szél az úr
útjaid felett


M

shadow írta...

Drága Daniela!

Sokszor adott erőt a blogod, néha azt hittem azért mert nők vagyunk mid ketten, de nem. A lélek azonosság teszi!

hifimiki írta...

Érzem én hogy lesz még
nem csupán csak négy év
sokkal több is talán
életed óráján
hited nem hagyott el
csak bízni kell
Isten sem hagy el
Megszépíti életed
boldoggá teszi
szívedet lelkedet!

Végtelen baráti szeretettel ölellek:
Miki

Névtelen írta...

Kedves Daniela !

Nagyon szépen fogalmazod meg, mi minden történt blogod 4 éve alatt...

Szinte a kezdetektől láttam a formálódását. És gyönyörűen kristályosodott ki, - ahogy Shadow fogalmaz - lelki erőt adva az ide látogatóknak.

S hogy miért tud erőt adni ?
Mert tele van lélekkel... az írója lélekcseppjeivel.

S hogy lesz-e újabb 4 év ?
Nem csak remélem, de hiszem, hogy nem 4, de 44 is, ha az égiek is úgy akarják.

"...ember küzdj, és bízva bízzál..."

Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Drága Erika, köszönöm a megtisztelő figyelmed és az elismerő szavaid, melyek nagyon jól estek. Hm... ha velem maradtok, mindenképp megéri folytatni. :)
Milyen különös, hogy a hittről írsz...azt hiszem, hogy mi emberek, a sors rőt tüzében élve tanulunk meg mindig remélni, reménykedni...

Vörös liliom írta...

Örömkönny csordul
zubogó csöndbe omlik
szavaid nyomán

Daniela

Vörös liliom írta...

Drága Shadow, néha meg vagyok győződve afelől, hogy ha nem volna módod, halandó könnyeim foszló íze alatt hagyni léleksimogató gondolataidat, csönded, akkor is szívemhez érne. Köszönöm a felém sugárzó szereteted!

Vörös liliom írta...

Kedves Miki, láthatod Te is, hogy a dicső múlt szűzi harmatát, mindig elnyeli a változás tüze... ez a tűz késztet írásra. Míg ég, nincs ok aggodalomra! :)

Baráti szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Drága Barátom... szinte kezdetektől fogva vagy itt, tanúja voltál fájdalmamnak, örömömnek, térdre roskadó reményemnek... hallottál örömittas mámortól énekelni, majd megrepedt emlékrögeim hordalékán zokogni, és gyakran, segítő kezedbe kapaszkodva álltam talpra újra. Ezúton köszönöm ezt a példátlan hűséget, mellyel verseimhez viszonyulsz!

Őszinte szeretettel: Daniela

Magdi írta...

Sebzett szíveden
ott a könnyek nyoma,
felszárítja azt majd
az évek hosszú sora,
s a jelenbe olvadt
reményteli jövő,
mely kitartással véd meg,
mint egy hű szerető

Drága Dana!
Amit te elértél kitartásoddal, akaratoddal az számomra maga a csoda. Szívből kívánom, hogy egész életed mesebeli csodák varázsával telítődjön meg.
Blogod éke lelked fénye, ettől igazán égi csillogó.
Ölellek nagyon. Magdi

Vörös liliom írta...

Drága Magdi,

minden gyönyörű bejegyzésedet lélegzetvisszafojtva olvasom, gyönyörűsége mélyen megérint... hálás vagyok minden szép szavadért, szeretetedért, törődésedért. Köszönöm, hogy Te nem csak ezt a Danát látod, akivé váltam, hanem a mögöttem húzódó utat is, mely sokszor véresre karistolta lábamat az ügyetlenkedőnek tűnő lépdeléskor. Köszönöm, hogy pontosan tudod, milyen akaraterőre volt szükségem,ahhoz, hogy idejussak, ahol most vagyok! Ez sosem sikerült volna, Nélküled... Nélkületek! Köszönöm!

Végtelen szeretettel ölellek: Dana