2011. június 11., szombat

legbelső ajtó


kifordult képek

egy lila éjjelen

megfogalmazhatatlan

mint az időbe zárt fájdalom

olyan dühösen

vágytam rád

hogy lefoszlott

maradék hamis arcom


veled

határtalan

vagyok


mikor az ismeretlen víziók

zajokká nemesednek

mert te vagy a vég és

az örök kezdet

és annyira valósnak hiszem

minden érintésed hogy

rám szakad a világ is

és úgy ránt magába

a legtisztább érzés

hogy újra igazzá leszek


akkor eltűnsz majd

és bezárva hagyod

a legbelső ajtót

ami téged rejt.



Csurai Zsófi



1 megjegyzés:

hifimiki írta...

Az az elementáris érzések folyama, ritmusa, lüktetése, az az őszinte vallomás, amit elénk tár, egyéni érzés-világa elbűvölő!

Köszönöm, hogy elhoztad nekünk, mert én is nagyon szeretem Zsófi verseit!

Végtelen baráti szeretettel
Miki