2011. június 10., péntek

Hozzám jössz haza...


Langyos szelekben bólogató

akácok édes illatát

hozzák felém a régen elmúlt

bársonyos nyári éjszakák.


Ringat az álom,eltűnődöm

messzire illant vágyakon.

Az emlékek mind visszatérnek

suttognak,s én hallgatom.


Fekszem az ágyon,félig ébren,

s minden kósza gondolat

téged idéz,és újra vágyom

a réges-régi csókokat.


Az ablak homályos négyszögén

tompán dereng az éjszaka,

álmodom,s a múlt ködén át:

Te megint hozzám jössz haza.



Kormányos Sándor



Nincsenek megjegyzések: