2011. június 10., péntek

Hiányzol

Lámpaernyőm árnyékokat rajzol,

a tárgyak pihenni térnek,

aludni készül a csend is.


A fények szentjánosbogárkák,

köztük bolyongnak szobád fényei.


Gondolatban ott vagyok,

balra tévé, jobbra pamlag,

emlékszik még a csókjainkra,

de nem fecseg.


A kisasztal köszönt,

kínálkozik a fotel.

Szekrényed nem hív,

diszkréten rejt férfi titkokat.


Este hiányzol legjobban,

este váj belém a fájdalom karma

és selyemsállal fojtogat a magány.


Tablettáim kútba dobnak,

elmosódnak a képek,

fényévek távlatából hallom hangod

s lépteidnek surranó neszét...



Komlósi Lajos



1 megjegyzés:

hifimiki írta...

Hiányod minden rést
betölt szobádban
fényév távolából
nem hallom hangod
s lépteid neszét...

Nagyon szépet hoztál
Drága Danám!

Köszönöm!

Baráti szertettel ölellek:
Miki