2011. június 17., péntek

Ha rádöbbenek...

Ha rádöbbenek, hogy élni nem örök,

felcsap bennem az ég magasztos tüze.

Nézem a csillagos éjszakát, arcán

a nagy mese jelképeit, őket

lerajzolni a varázskezű sors meddig segít?

Érzem - te tűnő árny, te szép-

hogy viszontlátlak még.

A csillagok között oly örök

s gondtalan a csók, az élet!

Ránk vigyáz az álmatlan remete?

Őrködik örök-édes izgalomban,

mint anyám az élet mindennapjaiban.

Mindenség partján állok eltűnődve,

az érzés majd semmivé omlik össze?



T. Lukács Ágnes



Nincsenek megjegyzések: