2011. június 4., szombat

Felismerés

Pusztítom magam

Lassan.

Az álmok és a vágyak

még lebegtetik lehetőségét a jobbnak

önálló élet,

szerető mellett

ébredő új reggelek esélyeit.

Ugyanakkor még megvédik

elszánt kudarcaim a múltat

és sejtszinten öl minden kacat

mit melletted tartogattam a jövőre.

Csak fél szál cigaretta

jut ma izzó pokolra

ujjaim és szám közt - hosszú út

mégis egy lépéssel közelebb jut

hozzám egy régvolt ismerős: az elmúlás.

Nem félek tőle. Mindig volt, mindig várt

és meg is kap

majd

ha eljön az ideje.

Hogy siettetem?

Talán.

Tartalékolom a magány

édesre hizlalt perceit -

melletted szedegettem, hisz

sosem voltál számomra elérhető

hiába döntötted mögém az időt

támasztékul, csak várattál

és szorított markod, csábításmentes

környezetben

új, tőled kapott ruhám az unalom!

Elég volt!

Menni akarok így vagy úgy

feltúrt

utakon átverekedve magam

szegényebb napokon harcolva

szelet kenyérért

rohanni ájult éjszakákért,

hogy önzetlen szeressenek!

Hiányzik az az egyszervolt érzelem,

keskeny arcú szeretőbe vetett hitem, álmom

ahogy szavai csókoltak szájon

minden elfúló sóhaj után,

a felszakadt könnyek sietős éjszakán

titkos találkák, zegzugos parkok

ködös rakpartok,

kávéba kevergetett minden indulat,

telefonba fojtott keserű tudat

a felismerés: mit veszíthetek!

Hiányzik, hiányzik az életem…



Brada Ági



Nincsenek megjegyzések: