2011. június 17., péntek

Életem súlya

Életem kivájt medrében görgetem

sorsom nehéz kőgolyóját -

Útja egyre meredekebb,

s a golyó egyre nehezebb!


Életeket, sorsokat hagyok el

hosszú, fájdalmas utamon,

s tűröm, viselem karmám,

rámszabott életem, örömem, bánatom!


Árnyak suhannak mellettem -

Mindegyiket ismerem talán?

Mosolyuk, mint szívembevésett fájdalmas rajz -

Felejthetetlen szempár, az az arc, az a lány!


Utam talán egyszer a csúcsra ér,

s lefele már minden könnyebb!

Szívemet sem fájdítják már,

s arcom sem áztatják keserű fájdalomkönnyek.



Fazekas Miklós



Nincsenek megjegyzések: