2011. május 13., péntek

Valahol sír...

Valahol sír egy régi tangó,

A virágzó akácfák alatt,

A lángoló csókok emlékéből,

Már csak e régi dal maradt.

Egy lehulló csillag simogatja

Ölelés hervadó nyomát,

Valahol siratja a tangó,

A pohár bort s egy kicsiny szobát...


Valaha nyári éjszakákon,

Holdfényben bolyongtunk te meg én,

S a szendergő Duna partját járva,

Hullámzott bennünk a remény.

És lám, álmunk mégis semmivé lett,

Mást vittél az oltár elé,

S amíg szép menyasszonyod nézed,

Indulok én is hazafelé...


Valahol sír egy régi tangó,

A virágzó akácfák alatt,

A szememben égő csillagfényből

Bizony már semmi sem maradt,

Bár itt él még ez a régi emlék

Bennem, egy lakatlan szigeten,

Szürke hajamon, mint a fákon,

Zúzmara terül el szívemen...



Gligorics Teréz



Nincsenek megjegyzések: