2011. május 7., szombat

Szerelem, miért múlsz?

Mint fehértörzsű nyárfa szélingatta ága,

úgy himbálózol az emberszíveken

rőtlángjaidnak csodaszép világa,

naparanyként gyúl a hitetlenekben.


Ódákat zeng rólad a szelíd esti szél

s te táncolsz dallamának ódon ütemére,

míg létezésed kutatja minden falevél

te valódinak tűnsz a lélek örömére.


Minden érzés közül, te egyetlenegy,

melynek árnyékában minden eltörpül,

emlékeket szépítő nektár-ízű elegy

áldások és átkok lengenek körül.


Áldások, mert lázlángod áldott enyhe tűz,

üde melege izzó vágyat epeszt

a vér őrült futása lidérceket űz,

bűbájod ejt rabul, s többé el nem ereszt.


Átkok, mert erőd oly messzereszket,

hogy általa hull térdre az ember-akarat

majd azt felfeszítve a vad végtelennek

szálakra bomlik ujjaid alatt.


Mert ha nem lesz többé, mi életre hív,

rózsapárádból lesz gyilkos-kezű végzet

szikrás örvénnyé háborul a szív,

s te mélyébe vésed a véres ürességet.


Te, aki hajdan heves gyönyör voltál

ma halálod üszke hamujába hullsz,

romjaidba hever a neked épült oltár,

te, átkozott szerelem, mondd, miért múlsz?



17 megjegyzés:

Málna írta...

majd ha elmúlt bennem az az érzés amit versed adott és már nem sírok...majd megköszönöm ezt a versed...melyet írhattam volna, ha költő lennék...


Csodálatos, bár rettenetesen tud fájni...

Vörös liliom írta...

Szinte mindannyian tegnapokká sápadt jelent tartunk kezünkben, Erika Kedves... ha én is költő volnék, szebben festettem volna le ezt az érzést...

hifimiki írta...

Szerelem miért múlsz?

Ha egyszer eljöttél
belém mar a csók
az édes révület
lelkem mért téped szét
ha már nem akarsz
miért hívsz ha elhagytál
miért gyötörsz éjeken át
ha már nem jössz értem
miért gyűlölsz ha még
szeretlek Téged
miért mész el ha hiányzol
miért szakad rám az éjsötét
miért ha már a Nap sem lángol?

Gyönyörűen szomorú versed szívem mélyéig hatolt, s ott lüktet bennem míg élek, s a miért lelkem mardossa!

Vörös liliom írta...

Addig jó, Kedves Miki, amíg emlékeink bölcsőjén ringathatjuk múltunk régvolt perceit...

Örömmel látom, hogy gondolataim megihlettek! :)

Szeretettel köszönöm jöttödet!

Magdi írta...

Kezdetben
úgy lángolt a szív,
mint, heves tűznyaláb,
mit csillagporral ragyogtak
a nyári-éjszakák,
majd úgy folytatódott,
mint egy meseszép románc,
miből hiányzott a hazugság,
s a bűnvádaskodás.

Mikor már minden
megoldottnak látszott
s a forró kézfogások
megszokottá váltak,
megtört az igazi varázs,
s a szerelmet vigyázó
sóhajok hídján,
csak árnyék illant múlt lett,
a nagy találkozás…


Drága Dana!
Gyönyörű versed gondolatait szívembe véstem.
Ölellek szeretettel.Magdi

shadow írta...

Drága Daniela!
Kedves Költőnő!

Ismét olyat alkottál, ami az ember szívéig hatol, átszúrja, kivérezteti, majd egy mély sóhajjal új életre kelti, mert van tovább és talán van még a pont, ahol az elmúlás visszafordítható. Észrevétlen pont, csak kevesek vehetik észre, azok, akik erre ítéltettek.
Köszönöm, hogy olvashattalak ismét!

Névtelen írta...

"Fáj mert érzel
érzel mert szeretsz
szeretsz mert élsz
élsz mert fáj..."

Kedves Daniela, úgy igazából sosem múlik el az igazi Szerelem.
Csak másként éljük meg amikor annak jelenében vagyunk, és megint másként, amikor pár év(tized) távolából visszaemlékezünk rá.
Bennünk van... mert a tudatunk megőrzi.

Talán olyan ez, mint egy számunkra kedves fa a folyóparton. Amikor süt(ött) a nap, messziről is tisztán láttuk, de amikor őszi, ködös időben állunk ugyanott, a ködfoszlányok fátyolán csupán átsejlik... mégis tudjuk, ott van.

Köszönöm, hogy itt lehettem, ismét egy kedves élmény volt.

Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Drága Magdi, az igazszerelem olyan, akár a cseppkő sötét falak közé sírt tiszta idő könnye... bennünk él, megkövülten, örökkön-örökké! Köszönöm az itthagyott míves szavaidat, és köszönöm az őszinte szeretetet, mely arra késztet, hogy hétről-hétre visszatérj hozzám! :)

Vörös liliom írta...

Édes Shadow, én most már tényleg teljesen elpirultam... Végtelenül megtisztelsz a véleményeddel... nem is tudom... én nem érzem ezt annyira jó versnek, mert most az egyszer, nem saját érzéseimet faragtam rímekbe, hanem Wolf Kati dala ihlette... Nagyon örülök azonban, ha az olvasónak élményt ad. Tudod, én úgy gondolom, hogy minden kapcsolatban létezik az a pont, ahonnan vissza lehet fordulni, csak az a baj, hogy a legnagyobb lélekcsapda, a türelmetlenség, ilyenkor válhat alattomos „gyilkossá”! Mégis vallom, az igazszerelem, addig él mélyünkben, amíg létünk az enyészet ajkába hull.

Szeretettel köszönöm szépen a megtisztelő szavaidat!

Vörös liliom írta...

Kedves Barátom, meggyőződésem, hogy ez a csodálatos érzés íze sarjasztja életre az embert, ha ez nem volna, színtelen, üres, és értelmetlenné válna mindannyiunk léte. Nagyon szép példát hoztál... nem csupán a szépsége, de az igaza is mélyen megérintett.

Szeretettel köszönöm a versekhez való hűséged: Daniela

Névtelen írta...

Mert csillagerekből vér serken, s elvérzik a végtelen...
Soha nem lesz másként, örök törvény.
Szeretettel -
M

Névtelen írta...

Szerelem, miért múlsz?
Mert hagyod, hogy elmúljon!
A szerelmet éltetni kell. A másik iránti figyelemmel, törődéssel, néha önfeláldozással, megbocsátással.
Mert az igazi szerelmes mindig a másikra néz, soha nem önmagára.
Ebben különbözik attól, amit sokan szerelemnek hisznek, és elhitetik mással is hogy az, pedig csak az önző vágyaik kiélése.

Szeretettel: M-R

Magdi írta...

Kedves M- R!
Az önfeláldozó szerelem, halálos ítélet önmagunkkal szemben.
Tudod miért? Mert a jól felépített álomvár, mindig az utolsó
mozzanatnál dől össze, jól alátemetve magunkat, ajándékul
a nagy és határtalan szerelemért. Mindig az veszít, aki tisztán
és őszintén szeretett, mert soha nem válik igaz szerelemmé az,
ami áldozattal jár…
Üdv. Magdi

Vörös liliom írta...

Úgy tűnik, Kedves M, örök törvény ez akkor is, ha sebeink ízével töltjük meg gyakran létünk kútját. Addig nem kár semmiért, míg nem a megcsúfolt bizalom vére ez.

Jöttödet köszönöm szeretettel: Dana

Névtelen írta...

Kedves Magdi!

Szerintem tévedsz.
De mindenki magából indul ki a saját tapasztalatából.
Sajnálom, hogy te ezt így élted meg, és azt hiszem nem is ugyan arról beszélünk.
Te arról amit én másodikként írtam. Én az igazi szerelmem, életem örök csodájaként élem meg, ami soha senki nem fog felül írni bennem.

M-R

Vörös liliom írta...

Kedves M-R, én így látom!
Köszönettel: Daniela

Névtelen írta...

Sajnálom Daniela.
Remélem egyszer majd megtapasztalod te is, és Magdi is, azt is amit én.

M-R
Molnár Roland