2011. május 13., péntek

Ne feledd...

Ne feledd

a kizöldült falombok

madárdalú sűrűjét,

ahol az erdei kis híd

választ ad a múltnak,

s ahol a régi fakorlát,

rezgő inogása,

mint vallomást igéző

varázsos szentbeszéd,

visszavonhatatlan,

szép szavakat hallat

Ne feledd, ahol

virágjelmezes pillangók

kergetik a szelet

és éltető erejű

a fényt mosolygó nap,

akkor is, ha eső hull,

akkor is, ha fagy,

az a világ, világunknak

örökül marad



Kun Magdolna



2 megjegyzés:

Moha írta...

Aki igazán szeret, az sosem feled, Drága Magdi...a szerelem, a szeretet folyvást bele tud marni a lélekbe, de meg is gyógyítja azonnal, ha valós...
Gyönyörű, ismét.
szeretettel ölellek
Moha

Magdi írta...

Drága Moha!
Minden, ami valaha látható és megfogható emlékkép volt, lélekben rögzült festmény marad, melynek érzéki-színét a megélt és átélt percek és órák száma teszi örök időtlenné.
Köszönöm gyönyörű gondolataid.
Szeretettel ölellek.Magdi