2011. május 21., szombat

Mert szemed szeret...

Nem kell a szó, hisz múlása csak rombol

vagy lázába fájó képeket kavar

hiszen az ember, ha olykor visszagondol,

érzi, hogy íze csalóka, fanyar.


Csak szemed kell, hadd lássam néha-néha,

mert annak daca sosem káromol,

ha tör is utat tükrén a kétely árnyéka

könnybevont kínnal, árván rám omol


majd némán fürkész, de mérge nem gyilkol,

hisz annak hangja gőgtől nem hamis,

és úgy követel, hogy nem birtokol,

mert szemed szeret, ha belepusztulsz is.



12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Daniela, amikor már eljutunk oda, hogy tudjuk, mit gondol, mire vágyik a másik, akkor látjuk igazán a lelkét...

Ez az a szintű lélekismeret, ahová csak keveseknek adatik eljutni.

Csodálatos, új műved ismét mélyen megérintette a lelkemet.
Köszönöm, hogy részese lehettem.

Szeretettel: -aK-

hifimiki írta...

Ha elhiszed hogy szeret
szemében látod az eget
a gyönyör minden pillanatát
ha rád ragyog
csillagok sugarát
látod magad benne
tükörképed mosolyát
hívó fénye csak
Neked tündököl...

Gyönyörű versed szívembe hatol
ott is marad visszavonhatatlanul!

Végtelen baráti szeretettel:
Miki

Vörös liliom írta...

Drága Barátom, olykor a szem többet mondd ezer szónál...tükrében feldereng a kimondhatatlan vallomás. :)
Olykor úgy érzem, belémköltözik egy ritmus, és aztán valahogy életre keltem :)) Köszönöm jöttödet!

Szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

A szó éle, gyakran felsértheti szívünket, ám kedvesünk tekintete esengő lelkünk templomában láncokat old.
Köszönöm, hogy erre jártál, kedves Miki!

Baráti szeretettel: Daniela

Névtelen írta...

Minden szó
hiábavaló,
ha a szív ennyire
felzokog,
talán figyeld
az éjszakát,
mit üzennek
a csillagok...

M

Magdi írta...

Néha a szó érce olyan,
mint roppanó csontok
vonagló hangja,
vagy friss vér zubogása
a sebzett szív felett,
máskor oly gyengéd,
mint langyeső hullása
a szabad ég alatt,
mely fel-fel kacagó
vágyat permetez.
Csak a szem az,
mely egy igazat mond,
annak fényében nincsenek
könnyes szólamok,
mert a szem éke
sohasem hamis,
abban mindig tisztán szól
az érzésállapot

Drága Dana!
Érzésvilágod tiszta szépsége varázsvilágba repíti a lelkem.
Versed igaza, szívem dallama.
Ölellek szeretettel.Magdi

Vörös liliom írta...

A szó múlásának
cseppje megérint,
torkom köré fonja
nedves árnyait,
a szem igaza nélkül
elfúl a remény,
mely borzongva kúszik
gerincem mentén...

Kedves M., köszönöm, hogy időt, figyelmet szakítottál rám!
Szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Néha nem ártana, ha a csönd is megfagyna a hideg szavak torkában, Drága Magdi, mert gyakran mást mond az ajkunk, mint amit valójában gondolunk. A szem azonban, a szív valódi visszhangját tükrözi... beszédesebb az, bármelyik ajaknál.
Köszönöm a versem alatt hagyott míves gondolataid! :)

Őszinte szeretettel ölellek: Daniela

Málna írta...

szépen fonod a szavakat kedves Dana:)
Szép vers!

shadow írta...

Kedves Daniela!
Sajnos nem volt sem lehetőségem, sem időm elmerülni világodban, intéznivalók tartottak távol, de most kárpótolt minden gondolatod, a távol töltött időért és a hiányért, amit az igaz költői szépségek tudnak csak orvosolni.
Ismét gyönyörűszépet alkottál!
Szép estét kívánok!

Vörös liliom írta...

Nagyon örülök, hogy benéztél a versemhez, Erika Kedves!:) Köszönöm az itt hagyott szavaid.

Vörös liliom írta...

Most aztán igazán zavarban vagyok, Drága Shadow... Megtisztelsz ezekkel az elismerő szavakkal. :) Képtelen volnék elmondani, melyik érzés hullámzott mélyemben erősebben az elmúlt két hét alatt, a hiányod vagy az aggodalom, hogy bajod esett!? Örömmel látom, hogy jól vagy! :)
Köszönöm a kitartásod, köszönöm a szereteted.
Boldog napokat kívánok Neked!