2011. május 7., szombat

Hazavárlak

ölelnélek,

mint lázas beteget

a megnyugtató kar,

vagy arctalan édesanya,

féltőn

őrizve,

ameddig napkeltét

vált a napnyugta

távolból vagy

karjaim közt,

és mindenünnen vigyáználak

szívem puha bilincsét

finom teherként

kattintanám rád

csak ameddig

megnyugodni látlak,

vagy elsimítani lelked körül a barázdákat

és

tenyeremben tartva

dobogó szíved,

szivárgó érzelmeid

cseppjei közt

vergődő alakod

karcolnám retinám falára,

hogy mindig emlékeztessen rá,

sebezhető vagy…

…nem nyugszom

csak ha érinthetlek,

akkor hiszem létezésed,

ha érzem szerelmes csókjaid

siklását

résnyire szűkülő ajkaimon,

mely utánad nyüszít,

mint kivert kutya teszi

a gazda

ajtaja előtt

önmaga testébe marva…


…mert hívatlan vendégként

kopogtat a végtelen üresség-érzet,

amikor napok

véget nem érő perceiben

hazavárlak Téged…



Moha




6 megjegyzés:

Magdi írta...

Az éjszaka különleges álomőre,
mindig megengedi,
hogy a szív levegye önmagáról
a hamísított leplet
és pőrén,
de tiszta lélekkel átölelhesse
a virágpárnán nyugvó,
csókra éhes
testet.


Drága Moha!
Szépívű szavaid egymást ragyogják fényesre.
Szeretettel ölellek.Magdi

hifimiki írta...

Érzem szíved lüktetését
karjaid közt kedvesed lényét
elsimul arcodon a gyötrő fájdalom
mert hazavárod őt
megnyugszik lelked
ha csókjaival rád talál...

Végtelen baráti szeretettel:
Miki

Moha írta...

Drága Magdi!

A szív mindig hazavár, a lélek fényesíti emberi részünket a találkozóra, mert a haza odabent van, mélyen bennünk...oda nincs pótkulcs, zár, vagy lakat, ott nyílt ajtók kellenek...bizalomkilinccsel tárulnak az ajtók...

Köszönöm, hogy mindig megtalálod lelkem a betűk rengetegében!
Ölellek mindig szeretettel
Moha

Moha írta...

Kedves Miki!

Az igaz Kedvest folyvást várja az ember, ha közelünkben érezhetjük is, akkor is mindig közelebb vágyunk, mert nem a testre sóvárgunk folyvást...a lelke éltet és tart életben mindent...azt mindig várni kell, érkezése öröm.

Baráti szeretettel
Moha

Névtelen írta...

S fák törzsén - északi oldalán -
moha nő,
akár bölcső lesz a fából,
akár szemfedő,
lassan hazatér a szív,
az örök vándor-szerető...

Szeretettel - M

Moha írta...

Szavaid csönddé szelídítették bennem, a sok-szavú gondolatokat...
Köszönöm, Drága M...köszönlek!