2011. május 14., szombat

Csak téged őrizlek

Te, száztitkú, csodálatos emlék

nem bánt odabenn a sok furcsa lárma?

Talán ez a láz biztos menedék,

hisz melenget féltőn karjaiba zárva.


Míg te ott pihensz szívem puszta ölén,

mint Bach szonátája, úgy zúg a vérem

részeg percek szállnak finoman fölém,

s te összefonódsz velük reszkető-fehéren.


Nélküled elföldelném összes vágyaim.

Minek őrizném a sok fájó nincset?

Ledőlnének nyirkos síri ágyba mind,

csak téged őrizlek, mint egyedüli kincset.



6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Daniela !

Ezek a versek, amikért "érdemes élni".

Sokszor felmerül bennem a kérdés,
amikor ilyen hangvételű verset olvasok, hogy vajon tudja-e, akiről szól, hogy egy csodálatos nő szívében "fenntartott helye" van ?

(Mindamellett boldog ember lehet, akinek lényét ilyen szavak őrzik.)

S vajon az a tiszta szívű nő, akinek tudatából ilyen csodálatos gondolatok áradnak elő, miért őrzi ezeket az érzéseket?...
Van, hogy valakire egy életen át érdemes várni ? Biztosan !

Elementáris erővel hatott lelkemre e gyönyörű és érzelmes mű. Az ilyen szavak minden érző emberrel újragondoltatják azt a tényt, hogy a szerelem, a másik iránt érzett tiszta érzés igenis tud örök lenni.

Köszönöm, hogy ma is áhítattal léphettem az irodalom eme szentélyébe !

Szeretettel: -aK-

Névtelen írta...

Gyönyörűségesek Csillagútjaid, melyekre magaddal viszed néha olvasóidat...

Szeretettel - M

Magdi írta...

Az-az igazi kincs,
mely szívünkre simulva,
megannyi emlékbe szövi
a múló perceket
s akkor sem veszíti el
bűbájos erejét,
ha vén-ráncok csúfítják,
a sírástól párás
könny teli szemeket,
mert, ami odabent örök,
az örök marad kint is,
hiába hullnak rá
sárga homokszemek,
ha egyszer bennünk él
az a megélt csoda,
az síron túlis kísért
és életre kelti
a márványkereszteket


Drága Dana!
A szív tudja, mely emlék számára az, mit senki nem téphet ki, a bordaközi csontokból...
Gyönyörű versed magával ragadó.
Szeretettel ölellek. Magdi

Vörös liliom írta...

Tudod, meggyőződésem, hogy mindegyikünket, egyvalaki, talán tudtunk nélkül is, sorsa ráncaiba véste vonásainkat, hogy a könnyben sóvárgó percek sóhaján, magába szoríthasson bennünket.
Kedves Barátom, mindig olyan tisztelettel szólsz a verseimhez, hogy nehéz bármit is mondanom... Hálával telt szívvel köszönöm az elismerő szavaidat, melyek hihetetlenül jól esnek.

Szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Kedves M., köszönöm, hogy gyönyörűségesnek találod a vénámig karcolt rímbe szedett pillanat-morzsákat! Néha elgondolkodom, milyen jó is nekünk, hogy a versfaragásban - akármilyen verset hozunk létre - valamelyest kiteljesedhetünk.
Szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Drága Magdi, minden héten, szívembe zárom az útravaló csodaszép szócsokraidat. Való igaz, sejtjeinkben vonagló emlékeink íze, velőig tölti be bordaközi csontjainkat.

Köszönöm, hogy itt voltál! Ölellek igaz szeretettel: Dana