2011. április 30., szombat

Vártalak

Az éjszaka megint egyedül bújt mellém,

De én neki háttal, ébren vártalak.

Álomként takartál be, mikor az éjfél

Végre elhozott...

De a hajnal kitép karjaimból újra...

Süket falak arcára írnám,

Hogy itt bolyonganak még a kimondott szavak,

Mint a kárhozott...

Foggal-körömmel vésném az égre

Rongyfelhőkkel fáradt-néma szavaimat,

Hogy a hajnal vörös tintáján olvasd:

Ma is vártalak...



Vecsernyés Anita



Nincsenek megjegyzések: