2011. április 16., szombat

Várj

Nem leszel mindig egyedül,

eljön hogy újra betakarlak!

együtt leszünk nagy hó alatt;

jövök, még szeretni akarlak.


Hozzád présel az áldott súly,

elérlek, soha közelebben:

csontomig érő remegés

átjár mint ifjú közeledben.


Megvársz? Csontszámmal megcsókollak,

csontkezem kezedre tapadhat

csontkarom karodba karolhat

szeretlek, szeretni akarlak.


Hajnal Anna



Nincsenek megjegyzések: