2011. április 22., péntek

Vallomásod szentírása

Lelkem tűzfalán nagyvilágnak álcázott

festett vakablakok.

Csontjaim ólomnehezékek.


Éjjel karmokat növesztek

és a sötétségbe vésem neved.

Fájdalmak villámcsapása után

beborít a béna szürkület.

Vallomásod szentírása világítja meg.


Szabad lélegzeted oxigénsátrába fekszem.

Odakint ájultan hever a kert.

Fák állják körül, s nézik, mint balesetben

haldoklót a vérszomjas tömeg.


Tartsd elénk pajzsként a képzeletet.

Verd fel hangos döngetéssel bennem

a tarra vágott erdők némaságát.



Pethes Mária



Nincsenek megjegyzések: