2011. április 16., szombat

Úgy szeress!

Úgy szeress, hogy testem könyörgőn

csak érted epedjen,

hogy ajkammal édes-remegőn

ajkad bársonyát keressem.


Úgy szeress, hogy hiányomtól szíved

lázas-betegen esedezve fájjon,

úgy szeress, hogy ne botoljak

csalfa délibábon.


Úgy szeress, hogy szirmai nyíljanak

cseresznyevirágnak,

amire mézédes illatú

döngicsék vágynak.


Úgy szeress, hogy úgy várjam

szerelmesen jöttödet,

mint szikes föld az esőcseppeket,

mint dértől csípett faág

az első napsugarat,

mint sötét a fényt,

mint erdő rejtekét a vadak.


Ha lángba borul is az ég,

s jégeső veri a földeket,

Te akkor is maradj velem.

Ha kétségek gyötörnek,


úgy ölelj magadhoz

hogy lelkünk egybeforrjon,

s virágozzon rajtuk

szűz-fehér liliom.


Szeress hévvel, megértéssel,

a türelem erejével.

Légy napsugár az ajkamon,

íz a nyelvemen.

Temess magadba, egyetlenem.



Nagy Erzsébet



Nincsenek megjegyzések: