2011. április 16., szombat

Tenyered mélyforró bölcsőjébe teszem...

betűkké formálod bennem

az érzések kimondhatatlanságát,

és a megszőtt hangok

átmelegítik

ablakomról lecsorgó

szavaim párafoltját…


lelkemet tenyered

mélyforró bölcsőjébe teszem,

hogy életvonalad rohanó

barázdáit követve

elkísérhesselek…


csak egyetlen percre

nézz tükrömbe,

ahogy valóságképe

vigyáz rád,

szívedhez simulásomban

fedezd fel

ezernyi újjászületésed

lelkemben fürösztött igazát…



Moha



2 megjegyzés:

Magdi írta...

Nincs annál szebb látvány, mikor önmagunk tükörképe csillan egy párafoltos szemben.
A könnyek útja a legnehezebben közelíthető út, a szerelem titkos ösvénye felé...
Gyönyörű szóvirágaid tavaszt nyitnak télszívem kapuján.
Ölellek, drága Moha

hifimiki írta...

Tenyerünk redőiben ott van a Kedves
életünk vonala mutatja ŐT, s ha nem is értjük, mikor találunk RÁ, de biztos, hogy megtörténik. Biztos eljön, csak várni kell ŐT, türelmesen, tiszta szívből üdvözölni, mikor ideér, s akkor el nem engedni, mert csak így teljesül be sorsunk, így talál ránk az igaz szerelem!

Drága Moha!
Szavaidban ott lobog az a szerelem, mely Rád talál, hisz annyira vágyod!
Szóvirágaid egyszerűen felülmúlhatatlanok!
Baráti szeretettel
Miki