2011. április 30., szombat

Tavaszt kérő

Gyermeki szívvel kutatlak

tavasz! Mondd csak merre

jártál? Voltál anyámnál is?

Voltál ugye minden anyánál?

Tudod, rájuk nehezült már

a minden évben új tavaszt

megélő, élet-remény súlyú,

megbocsájtó, istennő mosoly.


Nem mondják, csak a szemük,

és kezük, ahogy erőt gyűjtve

nézik, emelik magukat a világ

torzra született alakját megérteni,

csak az fárad. Egyre csak fárad.

Közelebb ülnek lélegző fényedhez,

illatoddal takaróznak, és talán,

talán még ráncaik is kisimulnak!

Könnyezz emlék-virágot lábaik elé!



Tóth János



Nincsenek megjegyzések: