2011. április 16., szombat

Találkozás

Úgy érkeztél,

mint aki menni készül,

fázósan és könnyesen.

Hajadban az ősz hajszálak

összebújtak csendesen.

Pillantásod más volt,

mint a régi, megszokott,

s tudtam, megváltoztál,

mert, szemedben a fény

már nem úgy ragyogott.

Mikor hozzám értél,

fejed lehajtottad,

csak álltál szótlanul,

s én tudtam, bármi lesz is

a távolodás oka

a szívünkben lapuló

érzés nyoma,

örök marad bennünk

változatlanul



Kun Magdolna



2 megjegyzés:

Magdi írta...

A földhöz tapadt rögök közt is gyémántként csillog az évek nyomorából kinyílt élethajtás.
Köszönöm, hogy itt lehetek.
Ölellek szeretettel, drága Dana!

Vörös liliom írta...

Imádom az őszinte, kitárulkozó verseidet, Drága Magdi! Köszönöm, hogy feldíszíthetem velük „otthonom” falait! :)

Ölellek nagyon!