2011. április 9., szombat

Szívedbe karcoltam

Szívedbe karcoltam

egy apró, kicsi szívet,

hogy pecsétnyomként hordd

az árulkodó jelet,

s ha majd vándorutad során,

néha el is tévedsz,

az a legtávolibb helyről is,

hazavezet téged.



Kun Magdolna



4 megjegyzés:

Magdi írta...

A vérrel és
könnyel írt szavak
örök nyomot hagynak,
mert időtlen ékei
a sárgult levéllapnak

Drága Dana!
Köszönöm, hogy helyet kaptam gyönyörű blogodban...
Ölellek szeretettel. Magdi

Vörös liliom írta...

Drága Magdi,

van az úgy, hogy egykoron kedvesünk szívére karcolt szavak, évekkel később, mikor már közünk sincs egymáshoz, láthatatlan karjukkal ölelnek, s úgy ringunk el a titkuk titkán, mint valaha volt anyánk ölén...

Örömmel hozlak magammal, hiszen minden értékes gondolatod, közkinccsé lett abban a pillanatban, amikor megszületett.

Ölellek végtelen szeretettel!

Moha írta...

Drága Magdi!
Pár sorba kifejezni egy egész élet vágyát, megélt pillanatok és reménykedő jövőképek mámorát, ez a hűséges szerelem dallama, amelyet csupán néhányszor hallhat tisztán csengeni az ember élete során!

Gyönyörű gondolataidat soha nem tudnám feledni!
Ölellek
Moha

Magdi írta...

Drága Moha!
Életünk háromnegyed része azzal telik el, hogy vágyódunk egy érzésre, mely csak a miénk. Mikor megtaláljuk és megismerjük ezt a különleges csodát, már féltve vigyázzuk a benne lévő szépséget.
Köszönöm szereteted, mely olyan sokat jelent nekem.
Ölellek.Magdi