2011. április 22., péntek

Rétek

Tágas rétekről álmodom,

hol esténként zsongó tücsökdal

viszi magával fáradt gondolataimat

az álmosan hunyorgó csillagok felé.

Már sokszor jártam ezeken a réteken,

gázoltam a térdig érő fűben

egész éjszaka,és néztem, hogy

a hold fénye miként varázsolja

ezüstös,mesebeli képhez hasonlatossá

a tájat.

Tágas rétekről álmodom...

Itt könnyű a sóhaj,és a szívverés

ütemére lüktetnek fel bennem

apró kis dalok,melyek a füvet borzoló

szelek szárnyain szállnak fel az égig.



Kormányos Sándor



Nincsenek megjegyzések: