2011. április 16., szombat

Reméltelek...

Hát újra itt vagy, úgy örül a szívem,

mint kinek léte végre csupa arany,

s bár reméltelek, olykor balga hitem

magamra hagyott... eltűnt zajtalan.


Reméltelek, s néha halálvágy

kínzott, ha láttam, mégsem érkezel,

néha meg őrjöngve feldühödtem rád,

mert álmodtalak, de nem értelek el.


Istenem... itt vagy, ragyogva fordul

szemed bogarában a bíboralkonyat,

s a dús fény részeg bőséggel csordul,

míg én csodálom benne üde arcomat.


Emlékszel még? Sírva jöttél elém

megeskettél, mint kisgyermeket,

ha túlléptem majd a halál peremén,

két szerelmes nászából újraszületek,


s hogy utánam jössz, kín-örvény felett

bejárod értem az egész rongy-világot,

míg maga-mélyébe szédült lelkedet

értem cserében az ördögnek kínálod.


Hát újra itt vagy, Te, boldogság-illat

visszahulltál értem ember-életedbe

beteljesült esküd, nézd, szívemig hat,

úgy vágytalak árván, sírva éjjelente...


s ha már itt vagy, lásd édes lesz a bánat,

míg szavadat a távol vígan visszazengi

ketten megtanítjuk az emberóceánnak,

az igaz szerelmet ne szégyellje senki!



10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Daniela, ismét csodálatos
élmény volt elidőzni újabb műved
élet-illatú, színes "partjain"...

Megható, a szív mélyéig ható örök
igazság gyöngyözik belőle, s a lélek
tenyerébe cseppenő bölcsesség méltó útravaló az élet ösvényén tovább poroszkáló, immár felüdült vándor
számára...

Szeretettel: -aK-

hifimiki írta...

Ilyen az igaz szerelem
ha elhiszed s bízol Benne
akármilyen távol is van
Tőled eljön Hozzád
elfújja minden kétséged
csak TÉGED szeret
más nem is lehet
ki így szeret!

Drága Dana, köszönöm ezt a gyönyörűséget, a szerelem himnuszát, hisz úgy örülök boldogságodnak, már szavakkal kifejezhetetlen!

Végtelen baráti szeretettel:
Miki

shadow írta...

Kedves Daniela!

Megnémult bennem minden megindult gondolat, máshogy most képtelen vagyok leróni tiszteletem, mint a csenddel, amit gyönyörű vallomásod életre hívott bennem.

Magdi írta...

Az idő hajóján utazó lelkek mindig megtalálják az értük született és értük meghalt hasonmásukat. A szerelem gátjait könnyedén átlépi a szeretni tanult szellem
akkor is, ha csillagközi útján ezer veszéllyel kell szembenéznie.

Gyönyörű és különlegesen egyedi témájú versed, csodálatra méltó, drága Dana!
Ölellek szeretettel.Magdi

Vörös liliom írta...

Drága Barátom, azt hiszem, szavakkal talán el sem mondható igazán ez az érzés... az ember, fáradhatatlanul keresi a másik felét, és vagy megtalálja, vagy pedig évekig azt hiszi megtalálta, majd rájön mekkorát tévedett. Ez a gondolat foglalkoztatott, majd tollat ragadtam, és igyekeztem a tőlem telhető legszebb rímekbe faragni. Örülök, ha tetszésedre volt! :)

Szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Köszönöm, Miki, hogy mindig örülsz a boldogságomnak! :) Tudod, amikor hatalmába kerít ez az érzés, igyekszem megörökíteni, de aztán elbizonytalanodom... lehet-e ezeket az elmélkedéseket kézzel foghatóan leírni, elmondani...
Örültem jöttödnek! :)

Baráti szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Az itt hagyott vallomásod, többet mondott ezer szónál, Drága Shadow... szívből köszönöm Neked a hitet, miszerint még mindig jó úton járok! :)

Vörös liliom írta...

Csak úgy vagyunk képesek mosolyogva viselni sorsunkat, Drága Magdi, ha hinni tudjuk abban, hogy nem csupán ez élet, az egyetlen esélyünk a boldogsághoz. Azt hiszem, a szerelem maga is csak így képes megmaradni örökkévalónak! : )
Köszönöm szépen a mindig kedves szavaidat!
Végtelen szeretettel ölellek: Dana

akárki írta...

Kedves Daniela!
Csodaszép sorok/gondolatok...
Beleborzongtam az olvasásába!

Egyszer 'ellopom', ha nem baj :)

Szeretettel: Éva (dreaming)

Vörös liliom írta...

Köszönöm a rámfigyelésed, Évi...jól esett látni Téged a versem alatt! Bármit elvihetsz innen, ami csak tetszik!:)

Szeretettel ölellek: Dana