Vörös Liliom

2011. április 30., szombat

Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék. - Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz. Nem egy pillanat csak, amíg megveszed, hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz. Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is.

Kálnay Adél

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egy olyan papírlapokra kinyomtatott, verscsillagokkal beragyogott, sziporkázó égbolt megcsodálására invitálom, melynek barangolása közben, hittel állítom, hogy lélegzetelállító és ámulatba ejtő szóképekkel fog örök életre szóló barátságot kötni.

Elöljáróban a költőnőről szólnék néhány szót. Kovács-Popa Daniela nem Magyarországon látta meg Isten kék egét. Nagyváradon született, s közel húsz éve annak, hogy Reményik Sándor - Eredj, ha tudsz című versének hatására elhatározta, Magyarországon fog élni. Megtanul magyar nyelven beszélni, gondolkodni, álmodni, és legfőképpen káprázatos szóképekkel magyar lírát festeni az Ő nagy műgonddal kiérlelt, míves, lélekölelő ecsetjével a mai magyar irodalom palettájára. Bátran kijelenthetjük, hogy léleksimogató, magyar nyelvű lírája mára már tökéletesen beérett, hisz valami varázslatos szókinccsel beszéli a nyelvünket, olyan egyedi szóképekkel megfűszerezve, amely párját ritkítja.

A költőnő versei a gyengédség, a szeretet iránti vágyódás mellett: „A vad vágy itt feszül, ujjaim hegyén, / s míg szempillámat lomhán zárom Reád, / Te nyújtózz csak szívem nyitott tenyerén, / én majd a lelkemet göngyölöm alád.” (Ha álom vagy), dalos ajkú pacsirtaként hívják fel a figyelmünket a természet ölelő szépségeire: „A Hold hanyatt feküdt a diófa ágán, / habkönnyű álomként ringatózott rajta, / ahogy együtt táncoltak a szél kottáján, / úgy nyitotta zsilipét a csodálkozók ajka.” ( Lengyeli idill). Szinte meleg bizsergés simogatja az ember lelkét e versek olvasása közben, mert olyan csodás, kézzel tapintható képeket láttatnak ezek a sorok, hogy legszívesebben mindegyiket felszögeznénk lélekszobánk falaira.

Ám a természet megóvásáért is gyakorta felemeli Kovács-Popa Daniela a szavát: / Baltaél mélyült az erdők húsába, / és nyomába megindult a vér, / a bütykös tölgyek eddigi dús ága / holttá vált a dorongok tövén./ (Ember vagyok).

Számtalanszor megesik, hogy az ünneplőbe öltözött szó, ajkáról vágyszárnyak óhajsuhogásával érkezik el hozzánk, s mi bámulva csodáljuk e költő kristálytiszta, gyermekien őszinte vallomását. „Szeretném fölkutatni, s végül megtalálni / azt az egy csepp rejtőzködő, tiltott örömet, / rímekbe tördelni, majd szavakká formálni, / és átnyújtani nektek legszebb gyönyörömet.” (Új szentség nyomában) Szóvirágainak pompázatos szirmai ebben a kötetben, csak úgy ontják a líra nemesen édes illatát. Átlátszóan kristálytiszta, jó szándékú szíve, az elesett embereket felkarolni vágyó akarata, sok-sok verséből kicsengve még a legmogorvább olvasóból is előcsalogat egy elismerő tiszteletet, csodálatot kiváltó mosolyt.

Válogatott, finoman ívelt szavai közt előszeretettel rejt el egy-egy régies hangzású kifejezést, melyek világítótorony módjára hívják fel a figyelmet az ezer árnyalatban élő magyar nyelv kiaknázatlan szépségeire. Tudatosan éli és hirdeti a szép szó szükségességét, nemegyszer elitélve anyanyelvünk sárba tiprását, megcsonkítását. „Nem hajt új ágat ősmagyar nyelvünk? / A szép szó elhal. Nem kell senkinek. / Meghajszolt és holtra fáradt lelkünk / behódol korunk törvényeinek? / Hagyjuk? Én bizony nem. Nem hagyhatom. / Kazinczy lüktető láza visszatart. / Nézd, Barátom... gyűl a sokadalom, / Ady Komp-országa Nyugat felé tart. (Üvölt a vészharang)

Költői sokrétűsége, nagyjaink iránt érzett elkötelezett tisztelete, számos versében megnyilvánul. Példásan szép megemlékezést írt a rövid, de fájdalmas életutat járt költőről, Radnóti Miklósról. „A halálraítéltnek” című versében tökéletesen megtalálta Radnóti hangnemét, s tudom, ez nem csak hetekig tartó kutatómunka eredménye volt, hanem a költő szellemével való őszinte, tiszteletet érdemlő, teljes azonosulásnak is betudható. Mélyben gyökerező tehetségfáján egy újabb ág rügyezett ki ezzel a verssel.

A legnagyobb elismerés hangján kell szólnom József Attiláról írt költeményéről. „Én továbbviszem fáklyád lángját” adja meg a költőnő a vers címét, s egyben irányt is mutat az olvasóinak a saját rendíthetetlen elkötelezettségéről. „De én élek. S mint túlélő végzet /

bejárom a világ hosszát-szélét, / s rábírom e birka nemzedéket, / hogy a valót sírkövedre véssék. / A valót... hogy Szárszón, aznap este / sétálni vágytál csupán. Szótlanul. / Ízt kerestél az aznapi vershez, / nem sejtve, hogy a vonat megindul.” Meghatóan szép, tévedhetetlenül igaz és felemelően emberséges vers kerekedett az elkötelezett hit és az igazságkimondó akarat mindent elsöprő vajúdásából. Amellett, hogy csodálom ezt a hihetetlen erejű, megalkuvást nem tűrő képességet, vitathatatlan, hogy olyan kiemelkedő költői lelkülettel áldotta meg Őt a Teremtő, mely képes a legparányibb fényforrás birtokában is rálelni a helyes útra, s a legnagyobb fájdalmak, hiányok elviselése mellett sem hajlandó az igaznak érzett, talált, vélt útról letéríteni.

Mindenképp említést kell még tennem a „Vértvajúdó legenda” című költeményéről. Ez a daccal dúsított fájdalomözön, konok kínban érlelt sorokba szedve, egy olyan szenvedő, odavágós kitárulkozás, mely nagyon ritkán, keveseknek tör fel így a felszínre.

József Attila kései siratójának a XXI. századi mesterváltozata ez a költemény. Nehéz vajúdással szakadt ki a költőnőből ez a vers, és a haragos vádaskodás ellenére is az apa iránt érzett végtelen szeretetről tesz tanúbizonyságot, olyan kimagasló költői eszközökkel, akkora átéléssel, melynek olvasása után nincs kétségünk afelől, hogy igazgyöngyként csillog majd e vers a magyar irodalom egén. „Megloptál! A falánk rög gyomrát tömted meg, / jóllakattad meleg, boldog álmaimmal. / Miért fontál eskükből hosszú kötelet, / hogy lásd, amint jelenem húsába irdal? / Jöjj, szórj sebeimre égő nátriumot! / Ezerbűnű vagyok. Ítélj, verj meg érte. / Most nem keresem meg a parányi zugot, / mely régen oltár volt esti vezeklésre. / Gyere, ne ácsorogj ott, / mint vérig sértett halott! / Kóstold meg a kínkeservet, kijózanít. / Vajon lesz-e így is mosolyogni kedved, / ha büszke melledbe dacom kése szakít! / Hallod, Apu, könyörgök... Fel kell ébredned...”

Kovács-Popa Daniela minden versében gyémánt tisztaságú üzenet rejtőzik, hiszen számára a szépirodalmi alkotás nem más, mint lélekpapíron megjelenített, vérrel megírt érzés. Szólhat ez akár a boldogság kiteljesülő felmagasztalásáról, vagy a pokol tüzesen izzó bugyrainak megjelenítéséről, számára az a fontos, hogy minden rezdülését az olvasóval is érzékeltethesse. Az ilyen, belülről dobbanó szívhangok képesek valamennyi érzékeny fülű emberben már-már siketítő hangerővel dobogni. Minden versét az őszinteség szeretetfonalával szövi, mert, aki a szívével tekint a világra, az előtt nincs, soha nem is lesz korlátozva a látóhatár. Bátran ajánlom hát a kedves Olvasóknak e verseskötet olvasását, és bizton hiszem, hogy a költőnő verseinek ismeretében egy új, érzelem gazdag, értékálló, humánus országba váltotta meg az útlevelét.

Millei Lajos

Lengyel

Örömhír

Értesítek minden szépre szomjazót, hogy a napokban megjelent Nagy Ilona első verses-kötete. Olvassuk tehát verseit ráfigyeléssel, nyílt elmével és szívvel, sőt, beleérzően úgy, ahogyan a Költő alkotja őket, mert örökérvényűségek építőköveivel emelte az irodalom bástyájának újabb tornyát. Ajánlom szeretettel minden korosztálynak, bizalmat remélve a Kedves Ifjaktól, akik kevés kivétellel, lassan elfelejtik a szép magyar nyelv vajúdta versek csendpólyába zárt gyönyörét, az olvasás gyönyörűségét.

Megrendelhető személyesen a szerzőtől: icukavics@gmail.com

Ára: 1500 Ft+postaköltség

2011. április 30., szombat

Nincsenek megjegyzések:

Üdvözlöm minden kedves olvasómat!

Olvasóimhoz...

Felhívás...

Megjelent első verses kötetem ! : )

...amikor egy álom folytatódik...

Újabb örömhír...

Újabb örömhír

Örömhír

Blogarchívum

Az ido . . .

Címkék

Őket imádom olvasni...

vörös liliom

akik a virágot szeretik...

Barátok verslista

Olvasóimhoz