2011. április 9., szombat

Mozdulat

mintha a holdat

őrizné a mozdulat

ott feszül benne a düh

iszonyat dac

menekülés ölelés

ott remeg benne

minden végigsimított

színét váltó falevél

minden távollét

őrült énekléstől

véresre horzsolt

magányos éjszaka

minden elfelejtettnek vélt

és következő mozdulat

amikor kócos hajadon

kinyilik és elpihen

végtelen nyugalommal



Éltes Enikő



Nincsenek megjegyzések: