2011. április 30., szombat

Maradj még...

Fehér hajú Édesanyám

már bottal jársz,

csoszogva lépsz,

meggörbült

büszke tartású hátad,

szemedben éledt

és elhalt

sok évtized szivárványa,

bőröd ráncos, viaszsárga,

gyöngyfogaid megtörte

az idő kalapácsa,

de nyílik még szíved

vörös rózsája,

mi szirmai közt

e beste „kölyök”

lelkét dajkálja.

Maradj még,

élj sokáig,

s ha gyötör engem

az életkín nyavalyája,

hadd lássam

bánatos szemedben

az önzetlen féltést,

hadd lássam

ahogy könnyező fiad sajnálja.



Balogh Sándor



Nincsenek megjegyzések: