2011. április 22., péntek

Lélekvirágzás

Tavaszi szél zúgatta odakinn a fákat,

langy-viharaitól vemhesek az esték

míg indiántáncra perdültek az árnyak,

a titokterhes eget ablakomból lesték.


Suhogó múlt és lélek itt a liget

rügy-szava száll át árva lelkemen,

tejfátyol sző ruhát a meztelen vidéknek

szépségétől könnycsepp öleli át szemem.


E halk bágyadás ajkaimról ásít,

így elrévedve, a messzeségbe hosszan,

s hogy leszáll az éj, furcsán parázslik

a tarágak közül, ha csillagfénye moccan.


A teli-képű hold a tó fölött remeg

szinte idehallom ájult-finom neszét,

szétterülő ezüstje ma illatos és meleg,

és néma rezgése, szent csillagbeszéd


10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Daniela, újabb remekműved fantasztikus !

Az olvasó szinte maga előtt látja,
amit leírsz... annyira hangulatos, tele van képekkel és hangokkal...
Szinte hallani a neszeket, szinte látni, ahogy a hold által vetett ábrás árnyékok mindig egy-egy picit odébb haladnak...

Ez egy igazi élmény volt, köszönöm.

Szeretettel: -aK-

Névtelen írta...

Lelked szépségét meghatározhatatlan köd fedi, talán csak holdvilág láttatja valamelyest...

Szeretettel - M

Magdi írta...

A tó vizén,
milliónyi csillagfény
tükörképe rebben,
egymás álmát vigyázzák,
az ezüstholdas
csendben...

Mi ismerjük a hold titkát, akkor is, ha sejtelmes.

Drága Dana!
Gyönyörű versed önmagáért beszél.
Szeretettel ölellek. Magdi

shadow írta...

Drága Daniela!

Megfestett természetképed a szívemen éledt kézzel foghatóvá, hatásodra ablakpárkányom peremén figyelem a holdsugarak igazlátó mindenségét.

Kifejezhetetlen tehetség vagy!
Jó éjszakát kívánok!

Vörös liliom írta...

A Hold, züllött felhők homályában pihent az éjjel ... Örömmel olvastam, Kedves Barátom, hogy lelki szemeiddel, a szürke, tejes pára ködét láttad Te is szépséges arcán ülni...
Tudom, hogy azért kapom a sorstól ezeket a csoda-szép ajándékokat, hogy tovább adhassam őket... mindig jó érzés azt megosztani Veletek!

Szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Csupán egy léleknyi lüktetést igyekszem visszaadni a világnak abból, amit egykoron Édesapámtól kaptam, Kedves M! Tagadhatatlan, hogy Te nagyon érted, és érzed ezeket a rezdüléseket... Köszönöm!:)

Szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Sejtelmesen tekint rám
a vénülő Hold
ezüst fényöv öleli
gömbölyded derekát
izgatottan meséli,
merre barangolt,
kinél töltötte
az elmúlt éjszakát…

Emlékeiből
szép képet sző,
mely ott ragyog
ég és föld között
gyűrődött arcán
a mosoly gyönyörű
áradó fényként ül
a múlt idő fölött,

majd tovább meséli,
hogy rossz útra tévedt,
hogy földi halandóba
beleszeretett
könyörögve kéri,
oldozzam fel vétket
cserébe ő is óvja majd
minden léptemet.

Így őrzöm magamban
a Hold titkait
ahogy Ő őrzi
szívemben a rendet
szerelmes vallomása
szívembe költözik
s egymással beszélve,
tanuljuk a csendet.


Drága Magdi, azt hiszem minden szépre szomjazó lelket megigéz a Hold varázsa! Köszönöm, hogy ma is a vendégem voltál!

Szeretettel ölellek: Dana

Vörös liliom írta...

Drága Shadow, felettébb jól esik minden elismerő szavad, jöttödnek hétről hétre tiszta szívemből örülök... Azt hiszem, sosem találom meg azt a megfelelő szót, mellyel megköszönhetem verseimhez való páratlan hűségedet.

Melengető gondolatokkal betakaró szépséges éjszakát kívánok szeretettel!

hifimiki írta...

"Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,"
Ez jutott eszembe, ahogy gyönyörű versed olvastam!
Az emlékek mindig velünk vannak, s kísérnek utunkon, s ha szép az emlék, át is melegíti szívünket.

Végtelen baráti szeretettel:
Miki

Vörös liliom írta...

Drága Barátom, köszönöm, hogy idehoztad Vörösmarty Mihály gyönyörű gondolatait... igazad van, olykor dideregve húzzuk magunkra emlékeink takaróját, ám az, előbb-utóbb melengetni fogja újra lelkünket.
Köszönöm a versem alatt hagyott szavaid melegét!

Szeretettel: Daniela