2011. április 30., szombat

Köszönlek, Anyám

Nézlek, ahogy fáradtan

mozdul törékeny tested…

Gyengülő erőd titkolva,

válladon pihen kereszted.


Nézlek, ahogy sápadtan

a múlt terhét vonszolod;

reményed könnyekbe rejted,

s csak szótlanul hordozod.


Nézlek, ahogy álmatlan

éjed ül egy hajnalon

- szemed alatt szarkalábot

mélyít az aggodalom.


Nézlek, ahogy szeretve

vársz, vagy éppen jössz felém:

ősi ösztön hajtja lépted

- áldott úton Fény kísér.


Nézlek, ahogy keresve

felém nyúlnak karjaid…

Ölelésbe fojtott könnyek

sírják Sorsunk harcait.


Nézlek, ahogy magad

áldozva vigyázol rám…

Óvjon meg Téged az Isten

és tudd: szeretlek, Anyám.



Arany-Tóth Katalin



Nincsenek megjegyzések: