2011. április 30., szombat

Emlék-bogáncs

Ma, ha az éj elnyeli a sápadt Holdat,

a hajnal fáradtszürke, rút és esélytelen,

s csak távolról pislákoló fény a holnap -

elbotlom olykor még rossz ízű emlékeken.


Mert voltam mélyen, mint beomlott, régi sír,

és álltam magam rakta, nyirkos falak között.

Kertemben csak bogáncs termett, nem gólyahír,

s lépteim alól kifordultak a földrögök.


A reggelek mégis életre leheltek,

pedig nem ébredt mellettem se hit, se remény.

S ha azok az idők ma szívemre vernek,

még megbillenek nyugalmam keskeny peremén.



Sárhelyi Erika



2 megjegyzés:

hifimiki írta...

Ha azok az emlékek
szívembe tolulnak
szétrobban a múlt
"pedig nem ébredt
mellettem se hit, se remény."

Gyönyörű szomorú gondolatok.
Köszönöm, hogy elhoztad nekünk
Drága Danám!

Miki

Vörös liliom írta...

Száz síró éjjel emlékvándora vajúdik Benned, Miki! Örömmel látlak a blogon...Mindig!