2011. április 22., péntek

Elbújnék

Elbújnék veled

fáradt hóesésben

kandalló-meleg

álmokba merülten.


Néznénk a tüzet

s a didergő fákat,

magányunk lepné be

hó helyett a fákat.


Nem szólnál, ölelnél,

majd mégis, mondanád:

Álljon meg a világ! -

nem, már ordítanád.


S a tűz szép lassan

nyelné el a hangod,

csend volna újból.

Nézz rám, kérlek,

hallod?! -


Bús tekintetedbe

temetném a vágyam,

forrón, zihálón

érném el a szádat.


Két kezedbe fognád

kipirult arcomat,

csókolnál finoman,

mint, mikor nem szabad.


Lehunyt szemmel járnánk

be az egész világot,

ölelve örökké,

elbújva a mától.



Ferenczy Klára



Nincsenek megjegyzések: