2011. április 9., szombat

Bennem élsz kitörölhetetlenül

Szívem melegével

felitatom

könnyeid

mert velem van

az a hit

mely minden

buktatón átsegít

Érzem lelked

rezdülését

mely fogja

a szív-szerelem

jeleit

Nincs kitérő

elágazás

Az út egyenes

csak Hozzád

vezet

Nem téríti el

vágyaink lángjait

Hisz tudod

bennem élsz

kitörölhetetlenül



Fodor Miklós



5 megjegyzés:

hifimiki írta...

Kedves Daniela!
Könnyekig meghatódtam, hogy blogodra vitted versemet!
Köszönöm szépen!
Úgy érzem, mindent elmondtam, amit lehetett az imádott kedvesről!
Köszönöm, hogy viszontlátom tükörképem!

Végtelen baráti szeretettel
Miki

Vörös liliom írta...

Ugye milyen áldás a sorstól, hogy szavunk erejével hatolhatunk bele mások szívébe? És mégis, olykor oly kevés a szó...

hifimiki írta...

Ha a lélek
nem veszi a jeleket
mit tehet a szó?
Mit tehet a szív
megszakad?
Áll megkövülten
s könnyekbe rejti
vágyait!
Álomba fúlt
szívsóhaj
kiált a lélekhez
jer hozzám
mert Nélküled
nem élhetek!

Moha írta...

Kedves Miki!

Önzetlen szavakból hajtogatta magát papírmadárrá a gondolat, amely rég vágyott kedvesedig is biztosan elért, és ablakához koppanva örök emléknek maradt meg a hófehér lap hátára karcolt betűk közt...

Baráti szeretettel
Moha

hifimiki írta...

Drága Moha!
Kedves gondolataid blogomon magamhoz ölelem! Gyönyörű szavaid hadd éljenek tovább!

Végtelen baráti szeretettel:
Miki