2011. január 28., péntek

Sírni úgy...

Sírni úgy, ahogy nyűtt vonóra szólal

vékonyan, panaszol, mesél a szélnek

húrjain hegedűm... fagyott a sóhaj;

nem tudok, szemeimbe halt a lélek,

sírni úgy, ahogy régen nem zokogtam,

rázva gyomromig, összetörve vállam,

elfelejtve, miért vagyok, ha voltam

én e csendre szokott, kemény világban,

bőgni, szánni magam, a büszke lét

holmi percre szakadt, s a ráadás

cseppnyi érzelem híján elvetélt,

nem tudok! suta kín ez, semmi más:

látod, száraz lelkem mind felissza,

Uram, a könnyeim add ma vissza...



Hepp Béla



Nincsenek megjegyzések: