2011. január 28., péntek

Emlékek nélkül félek

félek


hogy végül

magányos csend ölel

álmom sem kering már

emléked körül


félek


hogy végül

emlékek nélkül

dermedt magányra

ébred a kifosztott

lélek


mint hajótörött

kit tépett vitorlaroncs mögött

viharverten

partra vetett

a dühöngő tenger

s lázálmából

riadtan

arra

retten

a lusta parti hullámokon

hogy sorsát

- akaratlan -

örökre összefonta

a lakatlan

buja szigettel

bár csak a testét adja oda

jeges-kényszeredetten


félek


hogy végül

reszkető csend ül majd

velem az éjben

s emlékeimtől

megfosztva

üres lélekkel

élek

emlékek nélkül

félek



Gősi Vali



Nincsenek megjegyzések: