2011. január 28., péntek

Árnyék a falon

Árnyék suhant át a szobán,

s egy pillanatra megállt szívem fölött…

mint mikor tiszta ég alatt

valahol a távolban már mennydörög.

Lélegzetem is elakadt,

ahogy az ólmos perc megszorongatott.

Fuldokolva néztem rád, de

nem ütöttél faladon ma ablakot.



Sárhelyi Erika



Nincsenek megjegyzések: