2010. augusztus 28., szombat

nézd csak!


nézd csak!


látod ahogy aszott ereikkel

kopár fák szövik be az eget?

látod ahogy kicsorbult jajszavaikat

őrizgetik az öregek?


látod az összegyűrt fecni-reményeket

az idő hogy söpri szét?

látod ráfonódni testedre

a szenvedélyek igézetét?


nézd csak!


láss önmagad mögé

ahol elhagyott jövőd

árván maradva múlttá zsugorodik

lásd az emlék-pókhálókat szövőt


láss önmagad elé

ahol a holnapok és a jelen

kéreg-szorosan rád záródik

páncéllá válik, mint var a seben


nézd csak!

elsuhant napjaink édeskés nyálka-örömei

hogyan száradnak ki a valóság fényében


nézd csak!

a megszokás-ördöge hogy rabolja el az életet

a türelem-angyalának szelíd-mosolyú képében


nézd csak!

még nem késő lépned

és folytatnod az utazást

ha most indulsz

önmagadhoz visszatalálsz


Komáromi János


Nincsenek megjegyzések: