2010. július 25., vasárnap

Tegnap, ma, holnap… (vallomás minden napra)

Szeretném meglopni a holnapot.

Percnyi bizonyosságot csennék

csak türelmetlen magamnak,

fehér botként mint a vaknak –

támaszul.


Csapongó képzeletem mámorba

fúlt felén, rabul ejtett gyönyörpillék

repkednek zabolátlanul, áhítva

tenyered melegét, vélt szabadságra

vágyva.


(Tiéd-szerelem. Ezernyi lepkébe

zárva)


Nélküled időtlenül. Veled, örökre.

Éhed, szomjad csábított örömre,

míg meztelen lelkem cicomáztad

könyörtelenül, aggattál rám ólomba

mártott terheket.


Zaklatott képzelet - átüt véremen.

Ajkad méze kísért, mennybe emel,

majd kortyonként józan valóságba

taszít. Lopnám a holnapot. Veled.

Nélküled megvakít.


Szeretlek.

Tegnap, ma, holnap.

Egyszerűen csak így.



P.Pálffy Julianna


Nincsenek megjegyzések: