2010. július 18., vasárnap

Szonett újra

Mind távolabb vagy időben és térben,

úgy rémlik feletted száz halálos vész.

Aggódva áldalak éji órán ébren,

hiányod megszépít s glóriázni kész,


erénnyé csiszolja unt gesztusaid.

Emlékek sora tör utat a vágynak

s a sértett perc rám már hiába kacsint.

Mint apró gyermekemet, én úgy ringatnálak,


és előre megbocsátom, hogy holnap,

ha látlak, csúfolni kél szó ajkadon!

Csak szemedben lássak egy cseppnyi szomjat,


csak érints meg titokban és majd hagyom,

hogy a sötét árnyakat ölelésed

melegével messzi távolra űzzed!


Vázsonyi Judit


Nincsenek megjegyzések: