2010. július 25., vasárnap

Szemeimen át...

Gyere, körbevezetlek bennem,

ülj ide szópárkányaimra

csak lógasd le lábadat innen,

ahol megszületett minden,

és lelkem ablakain át nézd

hogyan gyűjti üvegtáblám

szemeid szikrázó villanását,

majd szívkamrámba lépve lakj belőlem jól hát…


Hol jársz?

…még elveszítelek, fogd meg kezem,

mert bennem a szerelem

oly’ labirintusát harapta

magányos szívem falán át,

amelyen balzsamíz éjek gyújtanak csupán fáklyát

és még önmagam sem leltem

meg kivezető útját…


…és nem is akarom, mert ha valaha

látnék talmi vörösben izzó fényt,

mely a kijárat átkos kerevetét jelentené,

csak visszafelé rohannék

és az idő megvesztegethető képébe nevetve

homokot hordanék a visszabillenő

óra hamiskás szerkezetébe…


Látod amott a skarlátbetűket rajzoló

vágyak és szenvedélyek sikoltó szépségét,

az egész széthulló mozaikképét?

…azok csupán perceim,

szemgödreim bányáinak szorgos munkásai,

a rád-gondolatok bányászott kristályai…

hiányod vajúdta szerelmem könnyei…


…itt halkan légy és nesztelen,

ezen résbe még nem pillantott senki sem,

amit most mutatok, az mezítlen érzésem,

az egyetlen tiszta és önzetlen énbennem…

jaj, szűkül a nyílás, kérlek nézd meg hát

álomlétem előtti pillantásom igazát…

…igen, ott szunnyad köríved…szemeimen át...


Moha


4 megjegyzés:

Málna írta...

Ha más lelkek valóban bele-láthatnának így, ahogy leírod kedves Moha...lehet megijednének,de lehet csodálkozva néznének...mennyi minden is maradt belőlük...más emberben...

Naagyon megindító vers...tetszett!!

Magdi írta...

Szavaid tükrében meglátom én is azt az odadóan szép érzést, amit szerelemnek neveznek.
Drága Moha!
Gyermeki hittel és csodálattal olvasom gyönyörű gondolataid.
Végtelen szeretettel ölellek.
Magdi

Moha írta...

...a lelkek oly gyakran rettegnek önnön mezítelenségüktől, hogy szinte csak a sorok mögé bújva merik kitárni mélységüket...és csodálkozón fogadják, ha egy másik lélek visszatükröz valamit belőlük és mégis vágyjuk tudni és érezni, mit is jelenthet létünk, hiányunk annak a másiknak...mindig megtisztelsz, mikor átérzed a gondolatot, mely kikívánkozott belőlem, köszönöm, Kedves Málna...

Moha írta...

Drága Magdi!
Szavaid mindig olyan megindítóan ölelik körbe a lelkemet, és igazán meghatódom a gondolattól, hogy az érzés, mely világra jött bennem tágra nyitotta sokszínű pillantását, és találkozott a Tiéddel, hogy megértsd és átéld, ami bennem a vágyból és érzésből megformálódott. Köszönöm, hogy befogadod semmiség szavaimat és gondolataimat.
Őszinte szeretettel gondolok Rád, ölellek.
Moha