2010. július 3., szombat

Séta közben

Jó volna csöndben, egymagam,

úgy élni békén, boldogan,

mint a pipacs vagy ott alább

a margaréta, a szarkaláb -

jó volna egy kis tanyai ház

előtt őrt állani, nyurga akác,

és megborzongani, szótlanul,

ha az égre éji vihar vonul,

és reggel a fényben kéjesen

belemosni millió levelem.


Jó volna szállni, ameddig a szem,

kék fátyol lenni a hegyeken,

felelőtlen, kóbor szelek

módján futkosni, egyre szebb

és távolibb országokon át,

jó volna, mint a kis kacsák,

fürödni patakban, szitakötők

fia lenni, vagy malacok között,

akiket nem kínoz öntudat,

heverni a sárban a nap alatt.


Jó volna - óh, de nehéz a szívem! -

átszűrni magam az elemeken,

hisz csoda-balzsam a puha sár,

mit esőből s porból kever a nyár:

óh, elaludni a föld vegyész

kezében úgy, hogy az ébredés

kihagyja a bűnt, embert - s virág

lenni, csak pipacs, szarkaláb,

vagy legfeljebb a tanyai ház

előtt az a szép ártatlan akác!


Szabó Lőrinc


Nincsenek megjegyzések: