2010. július 25., vasárnap

Nem jössz, és én nem megyek feléd, messziről bámuljuk egymást, sóvárogva bámuljuk, néha haragszunk, igazságtalanságot kiálltunk, hátat mutatunk, majd visszafordulunk, mégis inkább, ha fáj is maradunk, mert elmenni se tudunk, egymástól távol, és mégis oly közel, talán, mert így kell ennek lennie, mert ugyan vágyom, hogy közel legyél hozzám, hogy közel legyek hozzád, de egy hang azt súgja, "ne, még nincs itt az ideje", mikor? - kérdezem türelmetlen, mikor lesz itt az ideje?, olyan sokat vártam rá, az idő elmúlik, egyszercsak késő lesz, csak egy picit, csak, hogy a szemébe nézhessek, csak egy picit foghassam a kezét, miért nem, hisz hozzám tartozik, hozzá tartozom, és mégis, valahogy a hang egyre csak azt mondja, nincs még az ideje, "mikor?" kérdezem, "mondd meg már mikor?" " amikor nem hallod meg az én hangomat", mondja ő, "amikor a muszáj erősebb lesz nálam, akkor lesz itt az ideje".


.kaktusz


Nincsenek megjegyzések: