2010. július 25., vasárnap

Nem tudom én már...


Szeretlek én, vagy pusztán ösztönök

hajtanak feléd, ha arra vágyom,

hogy érinthesselek, és kábatag

buja örömmel birtokoljalak?

Szeretlek én, mikor azt kívánom,

hogy lehessek veled

kettesben újra, mikor leszáll a Nap,

és önfeledten ölelhesselek?

Nem tudom én már, csak azt tudom,

hogy a fák rólad susognak, s a szél,

testednek illatát, s lelked kellemét

hordozza. Szeretem ezért

a szellőt. S ha megtalál a vén

hársfák alatt, miközben álmodom,

arcommal véle szembe fordulok,

s vágyó sóhajjal kívánom nagyon,

hogy légy enyém,

hogy újra légy enyém!


Hegedűs László


Nincsenek megjegyzések: